Még javában tart az évszázados árvízkatasztrófa következményeinek a felmérése, de már megkezdődött annak a firtatása, hogy kiket terhel a felelősség az emberveszteségekért és a példátlan pusztításokért. Kétféle magyarázat a jellemző: a hatalom képviselői a kormány és embereinek hősies helytállását hangoztatják, az ellenzék és a közvélemény pedig a mulasztásokat emlegeti.

Tomislav Nikolić a legnagyobb károkat elszenvedő Obrenavacon tett látogatása során, szokásos észosztó szerepében tetszelegve, azzal büszkélkedett, hogy az állam jól reagált, a haladópárti kormány és a mentésben részt vett emberek „kifogástalanul végezték munkájukat”, a polgárok egy része azonban elkövette azt a hibát, hogy nem működött közre a hatóságokkal. Arra utalva ezzel, hogy sokan, vagyonkájukat féltve a fosztogatóktól, nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat a válságtörzs felhívására. Ha nem így viselkednek, akkor kevesebb lett volna az áldozat. Mindebből az államfő arra a különös következtetésre jutott, hogy a történtekből nem az államnak, hanem sokkal inkább a polgároknak kell levonniuk a tanulságot, vagyis a jövőben jobban kell hallgatniuk a kormányukra.

Erre szokták mondani, hogy le kell váltani a népet, és akkor minden baj el fogja kerülni az országot.

De hogy az államnak is lenne azért bőven okulni valója a katasztrófából, azt az előzményekről napvilágra került adatok is jól bizonyítják.

Olyan banális dolgok is előfordultak, hogy többfelé nem szólaltak meg a veszélyt jelző szirénák, és az emberek csak akkor kezdtek fejvesztve menekülni, amikor az ár már átlépte a küszöbüket. Azért nem szólaltak meg, mert vagy elfelejtették bekapcsolni, vagy nem volt pénz a karbantartásukra, és nem működtek. Különösen Obrenovacban voltak nagy mulasztások, ahol a legtöbben vesztették életüket, ezért nemcsak az ellenzék, hanem maga Aleksandar Vučić is vizsgálatot követel. Nem szeretnék a helyi polgármester bőrében lenni, mert előre megjósolható, hogy őt találják majd felelősnek. Ha már saját minisztereivel úgy bánik a kormányfő, mint bakáival az őrmester – amint azt az országos válságtörzs üléséről készült videofelvétel tanúsította -, akkor elképzelhető, hogy mi várhat a szerencsétlen helyi vezetőkre, ha bűnösnek találják őket. És megint elterelődik a figyelem az állam felelősségéről a Száva menti gátak elhanyagolása miatt. És arról, hogy miért reagáltak ekkora késéssel a meteorológusok figyelmeztetésére, akik bő három nappal korábban jelezték, hogy özönvízszerű esőzés várható ezeken a vidékeken.

Az ellenzéki beállítottságú hírportálok képekkel idézték fel, hogy Vučić milyen magabiztosan nyilatkozgatott, széles mosollyal az arcán éppen Obrenovacban egy nappal az árvíz előtt, hogy a helyzet stabil, nincs mitől tartani. Ki ne hajtotta volna a legnagyobb nyugalommal álomra a fejét, ha az agyondicsért miniszterelnök ilyen szépen nyugtatgatja.

Ám ő sem született csillagjósnak, hogy mindent előre tudjon a kifürkészhetetlen folyók hidrológiai rejtelmeiről. Arról nem beszélve, hogy a legkörültekintőbb politikus is tehetetlen, ha az ország természetfeletti erőkkel, vagy olyan gonosz hatalommal találja magát szemben, mint Amerika. Arra a közösségi portálokon futótűzként terjedő információra gondolok, hogy az egész áradási históriát Washingtonban főzték ki, hogy megsemmisítsék Szerbiát, vagy legalábbis súlyos károkat okozzanak neki. Vagyis az amerikai védelmi minisztérium által pénzelt HAARP program a felelős a bibliai esőzésekért, amely állítólag képes befolyásolni az időjárást. A betűszó a High Frequency Active Auroral Research Programot, azaz magyarul a Magasfrekvenciás Aktív Sarki Fény-kutató Programot jelenti, amelynek keretében az ionoszférában található elektromos részecskék mozgását tanulmányozzák, mivel az ionoszféra visszaveri a rádióhullámokat, és mindennek katonai jelentősége van. A HAARP központi létesítménye Alaszkán található, de világszerte több felé állítottak fel antennákat, többek között a szerbiai Barajevo melletti faluban, továbbá Boszniában is.

Ez a körülmény elegendő volt az összeesküvés elméletek hívei számára, hogy összekössék a HAARP-ot a hazai árvízzel. A napokban valóságos népi mozgalom jött létre, amelynek legelszántabb tagjai követelik, hogy haladéktalanul rombolják le az itteni HAARP-antennát. A Facebookon már harcias önkéntesek is jelentkeztek, akik hajlandók erőgépekkel, vagy robbanóanyaggal felszámolni a létesítményt, ha a hatóságok ezt nem rendelik el. Az amerikaiak elleni vád úgy szól, hogy eredetileg az oroszoknak akartak visszavágni, akik hasonló módszerekkel tájfunokat idéztek elő Amerikában, de mivel nem képesek elérni Oroszországot, így a klímafegyverrel Szerbiára csaptak le, mint Moszkva szövetségésére. Már azért is, mert 1999-ben a NATO nem tudott legyőzni minket, hát most megpróbálnak elárasztani bennünket. Az is jellemző számukra, hogy az árvíz főleg a szerbek lakta vidékeket sújtotta, nevezetesen Szerbiát, a boszniai Szerb Köztársaságot és Szlavóniát, ahol sok szerb él, míg például az amerikaiakkal szimpatizáló koszovói albánoknál egy csepp eső sem esett!

Hiába magyarázzák a hozzáértő szakértők a médiában, hogy a HAARP program egyáltalán nem képes befolyásolni az időjárást, és antennái különben is az ionoszféra felé irányulnak, ahol már nincsenek felhők, érvelésük süket fülekre talál. Még az sem győzi meg őket, hogy az amerikaiak már tavaly májusban leállították az egész programot, és kikapcsolták az antennákat: ettől sem csillapodik az összeesküvés elméletek megingathatatlan híveinek HAARP-ellenes haragja. Sőt újabb teoriák olvashatók arról, hogy miután Szerbia ilyen hősiesen ellenállt az árnak, most földrengéssel fognak majd próbálkozni.

Úgy látszik, könnyebb elhinni, hogy valaki gyűlöl bennünket, mint belátni, hogy jórészt saját hanyagságunknak köszönhetjük az országot ért bajokat. És persze, az is benne van ebben a minden alapot nélkülöző vádaskodásban, hogy lám, milyen fontos ország vagyunk, hogy egy világhatalom próbál térdre kényszeríteni bennünket ilyen alattomos módszerekkel.

Könnyebb hinni az összeesküvés elméletekben, vagy abban, hogy a szakállas Conchita miatt volt részünk az ítéletidőben, mint lapátot ragadni, és nekiállni a gátépítésnek, hogy a jövőben ne kelljen rettegnünk a folyóktól és a gonosz külföldiektől.

J. Garai Béla